A foltvarrás történelmében nem volt mindig több tucatnyi üzlet, ahol a szebbnél szebb anyagokat megvásárolhatták volna az asszonyok.  Ezt a technikát a szükség keltette életre még abban az időben, amikor a textil tért hódított magának, de előállítása nem volt automatizálva, így a legapróbb darabokat is kincsként kezelték.

Persze ekkor még a mai modern varrógépek sem léteztek, sőt a kezdetlegesek sem igazán, így egy-egy kézzel készült takaró elkészítése rengeteg időt vett igénybe. Jó ok volt azonban az egymáshoz közel élő asszonyoknak a mindennapi dolgaik megbeszélésére, a pletykák kibeszélésére és a hosszú téli esték hasznos eltöltésére.

A foltvarró körökben ez napjainkban sincs másként, hiszen amellett, hogy a mintákat, ötleteket kicserélik az időről időre összejáró foltos-társak, biztos vagyok abban, hogy a foltos ötletek mellett a hétköznapi pletykák is gazdát cserélnek. De jól is van ez így, hiszen a szorgosan öltögető kezek mellett jut idő erre is egy-egy találkozásalkalmával.

Most miután én is jól kibeszéltem a foltos körök másodlagos fontosságát, azaz jót pletykáltam róla, kanyarodjunk vissza még egy kicsit a régebbi időkhöz.  Abban az időben, amikor az információk terjedése nem volt olyan gyors, mint napjainkban, bizony az egyes alapvető blokkok elterjedése is lassabban ment.  A hagyományos blokkok kialakításakor mindegyik minta nevet kapott. Így terjedek aztán közösségről, közösségre.  Ezek a hagyományos blokk-nevek a mai napig megmaradtak, s még ma is tudják foltos körön belül, melyik elnevezés milyen összeállítást takar.

A technika és textilipar fejlődésével a foltvarrás is egyre változatosabb lett. Újabb anyagok felhasználásával más és más technikák kialakulásával fejlődött.  Már nem csupán a feleslegessé vált vásott anyagokból készültek a takarók, és fontossá vált a színek és a minták harmóniája is.

A modern varrógépek egyre több háztartásban való megjelenésével pedig mind több mai háziasszony kerül a textilek eme rabságába. A textilek kínálata mára már annyira megnőtt, hogy nem azon kell gondolkozni az üzletekben, hogy melyik színt vegyük meg a készülő takaróhoz, faliképhez, hanem azon, hogy melyikből ne tegyünk a kosarunkba.

S bár a világ körülöttünk megváltozott, a kézzel készülő egyedi darabok a mai napig sokkal értékesebbek a készítői és remélhetőleg a foltmunkák használói számára is.

Persze más szempontból is jelentősen megváltozott a foltvarrás világa.  Míg régen nem volt más választásuk a foltvarrott takarók készítőiknek, ma már inkább csak azok az asszonyok varrnak ezzel a technikával, akik örömüket lelik benne. Szerencsére egyre többen vagyunk ilyenek, így évről évre több és több foltos munka kerülhet ki a helyi és országos kiállítások állványaira.  S így vissza is értünk a foltoskodás egyik eredeti, közösségépítő voltához is.

Kis hazánkban szinte minden nagyobb településen működik egy vagy több foltvarró-kör, ahol kétheti-havi rendszerességgel találkoznak a csoport tagjai, kicserélik ötleteiket, véleményezik egymás munkáit. Sok csoport rendez rendszeresen helyi vagy országos találkozókat, ahol már régi ismerősként tekintenek egymásra a foltozók.   Az internet megjelenésével is sok közösség alakult ki, aminek az előnye, hogy napi kapcsolatban lehetnek fórumok tagjai.

A foltvarrás történelmének sok évtizede alatt óriási változások történtek az anyagokban, az elkészítési technikákban és a foltvarráshoz használatos eszközökben is. Míg egy évszázaddal ezelőttig csak szájról szájra terjedtek az információk, addig mára akár egy kattintással kerülhetnek ezrek szeme elé az újabb technikák és ötletek.  S persze ma már nem csak a szomszédasszony mintáit csodálhatjuk meg a világhálón, hanem betekintést nyerhetünk a Föld másik oldalán élő hölgyek quiltjeibe is.

Ezeket a sorokat írva elgondolkoztam azon, vajon mit fog majd az én unokám írni a foltvarrás utolsó évtizedeiről úgy ötven év múlva….. Ez egyenlőre a jövő.  De az unokáink történelmét mi (is) alakítjuk. S csak remélni tudom, hogy lesz bőven fejlődésről írnia néhány évtized múlva.

M.I.Eszter